Triplapremier

Afelett érzett határtalan örömömben hogy végre banxámlám is lesz, valamint mert a továbbiakban halasztást nem tűrt - kezdek a hátrazselézett hajammal digónak látszani, az pedig nem stílöm -, bejelentkeztem szombat délután kettőre fodrászhoz egy turisták által kevésbé frekventált kis utcában levő icipici egyfodrászcsajos fodrászműhelybe, remélem nem lesz naon drága. Főutcai nagy szalonokat inkább kihagyom.

Hmmm, bár ha jobban belegondolok, végülis van otthon új és valódi Fiskars grillcsirke-aprító ollóm meg tükör is akad, lehet megspórolhattam volna 15-20 ejrót.

Tegnap este a templomban (a kamarazenekar triplapremiert mutatott be, nagyon érdekes volt) láttam egy igen szép finn leányt, de öt padsor távolságból is megérezhette hogy a nyakát és a fülevonalát stírölöm ahelyett hogy a kalevaloid áriázásra koncentrálnék (amit olykor borúsan megszaggattak a rézfúvósok), mert először egy vékonka sálat terített a nyakába aztán egy rövid szünet alatt elhagyta a church-t. Igazán szép volt maradék összes látható alkatrésze is, nem csak a nyaka meg a fületájai. Lehet hogy utána kellett volna menni, és megkérni hogy ugyan vágja már le a hajam szépre, az jó ismerkedő szöveg.

Bár ahogy mesélték errefelé konkrétan minden ismerkedős szöveg jó, a finn fazonok ritka gátlásosak és kizárólag merevrészegen mernek szóbaállni nőkkel hajnali három óra magasságában amolyan most már minden mindegy alapon. Nem csoda hogy utóbbiak álláspontja a gyanakvó és az ellenséges között van félúton és hajlamosak a kósza dícséretekre meg finom bókokra is zaklatási perekkel reagálni. Persze lehet hogy mindez túlzás, majd kitapasztalom.

Kicsit olyanok mint a porók, szépek, kedvesek, kellőképpen domesztikáltak is de félénkek fenemód. Szegénkék, majd beléjök helyezek némi déli temperamentumot, alkalomadódásával.