Éljen éljen élien!

Tegnap este megnéztem a moziban az AVP2-t.. majd ha megjelenik dvd-n talán csinálok belőle egy húszperces vágottat knomban - ennyi szar lírázás éljenes filmben még sosem volt, szégyenletes. Egyedül akkor nevettem fel örömömben a moziban amikor a predátor méteres surikenje merő véletlenségből felszögezte az iszonyúan unszimpatikus majdnemfőszereplő szőkepicsát a falra mert az éljen elugrott a fegyver elől a kis buta amerikai leánynak meg pechje volt.
Csodálkoztak is a nézők (mind a hatan) hogy ki nyerít ilyen szörnyűségen.

Naná hogy az éljeneknek drukkoltam, azok voltak egyedül őszinte szereplők, a macsó predátor végül jól megdöglött, minek ment oda. Ja, vérbosszút állni a lúzer spanjaiért, bravó, sötétkék-kultúra.

Sajnos egy csomó ember túlélte a végén, pedig atomot dobtak a kisvárosra ahol elszaporodtak az éljenek, és a helikopter amivel menekültek a túlélők jól lezuhant a lökéshullámtól, de persze túlélték mind, és boldogan mosolyogtak meg néztek fel az égre a film végén. Az fel sem merült hogy cirka húsz percen belül mindannyian megpusztulnak a sugárzástól (igen, a gyerek is a szimpatikus hispanoamerikai anyukájával, aki egyébként katona), és tök természetesnek vették hogy leatomizálták a városkájukat, egy kurva szavuk nem volt, még csak nem is berzenkedtek hogy csúnya kormány vagy valami. Oda a plazmatévé, meg a kerti grill? Jólnevelt amerikai simán bevállalja a kilotonnákat, miazneki.

Ha én rendeznék éljenfilmet akkor a vércinikus, feketepoén-sütögető, egyébként totálátlag főszereplő (akinek végig fingja nincs hogy egyáltalán miképp került ilyen szituba) pontosan abban a pillanatban hal szörnyű halált amikor a nézőben felmerülne hogy akkor ő most hős-e vagy sem.

Nem bazmeg, nem lesz hős, mert megdöglik, megeszi az éljen jól. Mert éljenes film kell a nézőnek, nem hősiesamerikais, kétszázharmincegyediknek a sorban.

A félmaréknyi cg-t leszámítva (ami a "láttukmár" és a "semmikülönös" szomorkás határmezsgyéjén egyensúlyozott az érdektelenségben) a film gyakorlatilag nézhetetlen. A színészeket helyettesítő statiszták hihetetlenül szarok és unszimpatikusak, a színészi játék a ParázokKösz közismerten természetes pózai és Steven Seagal legendás arcjátéka környékén pihen. Egy idő után azt vettem észre hogy a finn feliratozás jobban leköt mint a cselekmény.

A cselekmény a film elején a balesettel indul, predátorék elszámították magukat (cseppet sem fajtajelleges, rosszforgatókönyvgyanú a harmadik percben először), egyik, hősies harcban kiterült társuk testéből kikel a jajjajcsúnya nagyonerős predátoréljen, és menten kicsinálja őket. Hát, nem így ismertök meg a predátorok fajtáját, mindegy, hulljon a férgese. Űrhajójuk lezuhan a csendes usai kisváros melletti erdőben (holmáshol, nem ám a Ginzára), ahol öregcserkész apuka a kisfiát tanítja állatokat ölni puskával.

Szerencsésen rácsesztek elég hamar mindketten, reméltem hogy ezen a vonalon halad tovább a mozi, de csalódnom kellett, mert megjelentek az úgyn. szereplők, és a kis lelkük bemutatása jelentette a továbbiakban a történet legnagyobb részét. Mondom, ha félórásra megvágom akkor is tökéletesen követhető lesz benne a cselekmény.

Technikailag átgondolatlan, olcsó hatások és klisék tömkelege jellemzik a filmet - pl. egy normális atomvillanást sem tudtak csinálni, szégyen. Jön a repülő, ledobja a bonebát, az meg elpukkan mint valami hagyományos bomba, és öt másodperccel később mondja a katonanéni a helikopterben a kislányának hogy "takard el a szemed!". Háháháhááá...

Iszonyú hogy egy amúgy szar filmnél is tudják hozni a holivúdifilmvége-faktort, ami még redukál rajta egy jó nagyot. Tré, nem ajánlom.